Az vagyok én, aki mindig voltam
Előtted állok, de már félholtan.
Vörös betűkkel szívemben tollam,
De az még egyet utoljára dobban.
Üvegparipaként Isten befoghat,
S fent mellette a seb beforrhat.
Szívem nyílt sebén ömlik a vér,
Lucifer számára folyékony babér.
Felmászok fámra, nyújtózom feléd
De biblián volnék pokoli pecsét.
Zárt ajtók mögött, angyali ének:
Így dőlök holtan a süvítő szélnek.
Isten üzent, a futárt itt hagyta,
Nem tudta még, hogy kiknek adta.
Ahol honol börtön, zavartság,
Futárának neve: Szívszabadság.
Lassan belealszok ebbe a szennybe,
De Lótuszvirágom nyúlik a mennybe.
Az életed gombja, engem elkapcsol
De Isten vígan, miattam tapsol!
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések