Pitypang

Látom ahogy sétál az úton,
S kezével pitypangot tép.
Kívánja őt lelkem s húsom
Egy bíbórcsókért visszalép.

Ahogyan a nyári szél babája,
S az haját ringatja forrón,
Úgy menetel a végzet arája
A délibábos, meleg korzón.

A kecses alakjáért remegve
Hajol meg a tüzes végtelen,
S szoknyája könnyen lebegve
Nyugtatni engem képtelen.

Mint lávanyom, éget rúzsa
Mert emlékszem, egyszer rég
Engem csókolt ez a múzsa,
Kit ma ismét úgy elnyernék!

Egy fa alatt ülve verselek,
Hogy milyen újra látni őt.
Engem mély kútba vessenek,
Ha nem szeretem ezt a nőt...

Táncol mellén minden csepp
Mint aranyon az igaz karát,
Bőre a lúdbőrtől oly krepp
Hogy hallni azon a szél zaját.

Zizegve izzik a szenvedély
Hogyha láthatom őt megint.
Persze ez csak egy fekély,
Saját lelkiismeretem szerint.

Papírom a szellőbe eresztem
Többet nem hallok felőle,
Engedem, hogy had eredjen,
Hátha majd pitypang nő belőle...

Streck Dániel