Ülünk a parton,
S nézzük a vizet.
Tükrén egy ballon,
Az egekbe siet.

Kacsázni próbálsz,
És tőlem lesed.
Hirtelen fölállsz,
Megyek veled.

Megbontjuk tükrét
Az alvó tónak.
Átrajzolja a tüskét,
Valódi bóknak.

Mint ki táncol,
Forgunk a vizen.
És az lángol,
Akárcsak a hitem.

Talán elnyertem,
Jutalmát létemnek.
Izmaim ernyedten,
Most... szétesnek.

Melledről tekintek
A ballon után.
Utána legyintek,
Legyintek csupán.

Próbálom zavaromban
Javítani tükrét
tavamnak.
De akkor a karodban,
Engedek a szavadnak.

És bele olvadok,
Tóba és testedbe.
Szomjat olthatok,
Belebújok tettedbe.

Vizes hajad simít,
Puha kezed éltet.
Mosolyod vidít,
Megfulladok érted.

Gyenge kisgyerek.
Azzá teszel engem.
Mondanám, de szám
hebeg.
Így fejemet,
válladra ejtem.
Szerelmem.

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2012.05.03. 21:35 Szólj hozzá!

Karattyol az éjszaka,
Ő ilyenkor él csupán.
Tücsök hegedül egymaga
Hallom ablakom zugán.

Békák nászéneke ül,
Fülembe most monoton.
Egy ázott kutya terül
Szét a vizes homokon.

Mikor már megszokom
Ezt a furcsa éneket,
Akkor vágja pofon,
Az élet az érveket.

Az éjjel nem is keres
Kifogást a hibáira.
Boldogságtól repes,
Büszke sötét magára.

Elfogadja saját magát,
Olyannak, amilyen.
Megvívott száz csatát,
Győzőtt valamennyiben.

De mi emberek miben
Győzünk végül?
Mi, akik kacagnak
a hiten.
Hit nélkül.

Talán ezért félünk
Az éjszakáktól mind.
Ösztön, ami részünk,
Félünk egyedül odakint.

Félünk látni a jobbat,
Mert egoisták vagyunk.
De az idő minket koptat,
Ő pedig nevet rajtunk.

"Még egyszer a harcban...
Az utolsó harcban, amiben részt veszek.
Élni és meghalni ezen a napon...
Élni és meghalni ezen a napon..."

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2012.05.03. 15:05 2 komment

Miért szeretlek ennyire?
Te mámoros tündérmese.
Nem vágyom én senkire,
Senkinek nincs ilyen
kedvese.

Megölellek én mindjárt.
Ne aggódj, itt vagyok.
Én, ki mindig is várt,
Elteltek végül a napok.

Most magamba ötvözlek,
Te szépséges tánc.
Tekintetek ütköznek
Nem csak egy románc.

Mesél a Guk, mesél
A plafonfa. Mesél.
Engedd, hogy legyél
Az, ki hozzám beszél.

Vízesés mosta jádekő
Holdfénye a szemeken.
S a fölöttünk lebegő
Lávameleg szerelem.

Vallomásom ez néked
Szerelmem.
Engedd hogy lényed,
Szeressem.

Egymagam.

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2012.05.03. 14:49 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása