Guk*

Miért szeretlek ennyire?
Te mámoros tündérmese.
Nem vágyom én senkire,
Senkinek nincs ilyen
kedvese.

Megölellek én mindjárt.
Ne aggódj, itt vagyok.
Én, ki mindig is várt,
Elteltek végül a napok.

Most magamba ötvözlek,
Te szépséges tánc.
Tekintetek ütköznek
Nem csak egy románc.

Mesél a Guk, mesél
A plafonfa. Mesél.
Engedd, hogy legyél
Az, ki hozzám beszél.

Vízesés mosta jádekő
Holdfénye a szemeken.
S a fölöttünk lebegő
Lávameleg szerelem.

Vallomásom ez néked
Szerelmem.
Engedd hogy lényed,
Szeressem.

Egymagam.

Streck Dániel