Hajnali kéznek rajzolt remekje,
Éjjeli titokba burkolt ereklye.
Újra ilyet, alkotni képtelen,
Ő az egy s maga a végtelen.
Gyilkos kezem arcodat érzi,
Szemem könnye lelkedet vérzi.
A háború vagyok én magam,
Te áldozattá válsz általam.
A béke maga mit jelentesz,
Engem ellentétté teremtesz.
Életveszélynek szagától riadok,
Fertő tó, melyből halált ihatok.
Nem lehetsz enyém békés hajnal,
Alkony vagyok én, egy a zajjal.
Mert széllé porladnál karomban,
A béke meghal fekete dalomban.
Engem követsz, vagy előzől meg,
Minket évek során egymáshoz szőttek.
Én vagyok a háború, és te a béke,
Egyik a másik kezdete, vagy a vége.
Veled lep meg a vég, téged sodor,
Lélekfogytig marad életem komor.
Nem vagyok tied. De te sem enyém,
Eggyé olvadunk a tudatlanság jegén.
Béke és harc jár kéz a kézben,
Fehér galamb rúg a hevült vérben.
Rövid románc, élni már képtelen,
Hisz ő az egy.. S maga a végtelen.
"Én már aligha változom meg...
Minden vonásom végleges.."
Streck Dániel
2011.12.18. 21:24
1 komment
Utolsó bejegyzések