Köddé válva akarok rád vigyázni,
Láthatatlan angyalként, nem hibázni.
Megvédelek a világ, rosszalló szavától,
Megvédelek a pokol, legmélyebb bajától.

Életemet adnám, hogy esélyt nyerjél,
Hogy a mezőn újra, mosolyt szedjél.
Szeretném súgni, a halk szellő szavával,
Hogy megküzdünk mi, a világ összes sarával.

S akarom kezedet fogni, őrizni álmodat,
S én akarok lenni, ki éjjelente látogat.
Én akarok lenni, aki fénybonbonnal kelt,
S én akarok lenni, aki jó útra terelt.

Ennyit gondolva, már már életre készen,
Látlak téged, tükröm mély szemében.
Elpattan a húr, tükör zuhan a mélybe,
Ekkor kerül az álmom, hatalmas veszélybe.

Érzem és látom, hogy most védelemre éhezel,
De hogy tudnálak védeni? Hisz nem is létezel...
 

                                                                   Streck Dániel

Szerző: Streky.  2011.10.03. 22:23 1 komment

" Minden szőnyeg, egy hibát takar a padlón. "

                                                           Streck Dániel

Szerző: Streky.  2011.10.03. 22:22 Szólj hozzá!

Ritmus dübörög, fülemet zaklatja,
Magát lassan két órája hallatja.
Nem tud leállni, pedig hátrálok,
De folyton súgja: én rád várok.

Ha tudná rólam, halnék is érte,
S azt mondanám, ismét megérte.
Ha tudná rólam, hogy mennyi a hibám,
És hallaná éjjelente, reménytelen imám.

De nem tudja, szerintem nem is látja,
Hogy nálam az éjjelt, újabb éj váltja.
Nincs már nappalom, nem is remélem,
A holdfénnyel is, bár sírva de beérem.

Ha leírhatnám versbe, érzelmem mélyét,
S leírhatnám már, türelmem sekélyét,
Akkor tudná ő is, hogy nincs sok idő,
Keveset lélegez már, a szerelmes tüdő.

Írj nekem! Szólj hozzám! Érints meg,
Vedd már észre! Testem érted remeg.
SZERETLEK! Zuhanásból jövő kiáltás,
Innen lentről, sötéten rossz a kilátás.

Lehajtom fejem, talán elfogadni kéne,
Lehet muszáj lesz, az útból állnom félre.
Remélem Tündér, rád idővel szert teszek,
Mert melletted én, halhatatlanná leszek.

Együtt kelni, a Nap aranyló érintése által,
És melletted úszni, nap mint nap az árral.
Veled nézni, a Holdnak ezüstös életét,
S hallani veled, az éjjek mély énekét.

Veled látni, a szellőnek idős táncát,
Látni elszakadni, ezer kapcsolat láncát.
Boldogságot s drámát, rosszat s jót,
Utálni a csendet, és imádni a szót!

Érinteni téged, bőrödnek lágy illatát,
És látni szemednek, könnyes csillagát,
Mikor azt mondom neked, szeretlek,
S gazdájává válni, érzéki kezednek.

Érted menni előre, pofonokat nyelve,
De eközben, igaz boldogságot lelve.
S veled érezni, az első rózsa vérét,
S tőrrel karcolni, az öregfa kérgét.

Beleírni abba, mindig is szerettelek,
Mondj igent, és boldoggá teremtelek!

                                                                 Streck Dániel

Szerző: Streky.  2011.10.03. 21:32 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása