Köddé válva akarok rád vigyázni,
Láthatatlan angyalként, nem hibázni.
Megvédelek a világ, rosszalló szavától,
Megvédelek a pokol, legmélyebb bajától.

Életemet adnám, hogy esélyt nyerjél,
Hogy a mezőn újra, mosolyt szedjél.
Szeretném súgni, a halk szellő szavával,
Hogy megküzdünk mi, a világ összes sarával.

S akarom kezedet fogni, őrizni álmodat,
S én akarok lenni, ki éjjelente látogat.
Én akarok lenni, aki fénybonbonnal kelt,
S én akarok lenni, aki jó útra terelt.

Ennyit gondolva, már már életre készen,
Látlak téged, tükröm mély szemében.
Elpattan a húr, tükör zuhan a mélybe,
Ekkor kerül az álmom, hatalmas veszélybe.

Érzem és látom, hogy most védelemre éhezel,
De hogy tudnálak védeni? Hisz nem is létezel...
 

                                                                   Streck Dániel