Ritmus dübörög, fülemet zaklatja,
Magát lassan két órája hallatja.
Nem tud leállni, pedig hátrálok,
De folyton súgja: én rád várok.
Ha tudná rólam, halnék is érte,
S azt mondanám, ismét megérte.
Ha tudná rólam, hogy mennyi a hibám,
És hallaná éjjelente, reménytelen imám.
De nem tudja, szerintem nem is látja,
Hogy nálam az éjjelt, újabb éj váltja.
Nincs már nappalom, nem is remélem,
A holdfénnyel is, bár sírva de beérem.
Ha leírhatnám versbe, érzelmem mélyét,
S leírhatnám már, türelmem sekélyét,
Akkor tudná ő is, hogy nincs sok idő,
Keveset lélegez már, a szerelmes tüdő.
Írj nekem! Szólj hozzám! Érints meg,
Vedd már észre! Testem érted remeg.
SZERETLEK! Zuhanásból jövő kiáltás,
Innen lentről, sötéten rossz a kilátás.
Lehajtom fejem, talán elfogadni kéne,
Lehet muszáj lesz, az útból állnom félre.
Remélem Tündér, rád idővel szert teszek,
Mert melletted én, halhatatlanná leszek.
Együtt kelni, a Nap aranyló érintése által,
És melletted úszni, nap mint nap az árral.
Veled nézni, a Holdnak ezüstös életét,
S hallani veled, az éjjek mély énekét.
Veled látni, a szellőnek idős táncát,
Látni elszakadni, ezer kapcsolat láncát.
Boldogságot s drámát, rosszat s jót,
Utálni a csendet, és imádni a szót!
Érinteni téged, bőrödnek lágy illatát,
És látni szemednek, könnyes csillagát,
Mikor azt mondom neked, szeretlek,
S gazdájává válni, érzéki kezednek.
Érted menni előre, pofonokat nyelve,
De eközben, igaz boldogságot lelve.
S veled érezni, az első rózsa vérét,
S tőrrel karcolni, az öregfa kérgét.
Beleírni abba, mindig is szerettelek,
Mondj igent, és boldoggá teremtelek!
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések