Strecky!
Hangulatos, kedves, szertelen csacskasággal játszadozóan szerelmes vers ez, melyben egy-két helyen kicsit több munkával esetleg jobb rímelést lehetett volna kicsiszolni. A strófa és a versszak - ugyanazt jelenti. Árad belőle az őszinte érzelem és az emelkedett hódolat. Ha én lennék az a lány, már a nevemet sem tudnám kibökni...

A strófa és versszak ugyanazt jelenti.
Igen, ezzel tisztában vagyok, csak kicsit furcsán vette volna ki magát így:

"A versszak mi vidám, és a versszak mi undok."
:) Direkt alkalmaztam két külön szót.:)

Ez az első versem, ahol nem igazán érdekeltek a rímek. Nem azok teszik ezt a verset széppé.. :)
Ez a vers csupán arról szól, hogy végre leírjam neki, hogy miatta, neki írok. :)

Khm....nekem a szerelemtől kissé eszét vesztett,együgyű,hebegő-habogó,dadogó költőcske jut eszembe..aki aranyos,megmosolyogtat. ;-)

"Eszemvesztett" vagyok, az biztos!:P

Köszönöm, hogy írtok, várom továbbra is hozzászólásaitokat. :)

Igyekszem. :-)

@strekyke:
Az egyáltalán nem baj, ha nem mindig, vagy egyáltalán nem foglalkozol a rímekkel. A rím csak egy eszköz egy bizonyos fajta hangzási eredmény eléréséhez. Ha mást akarsz, azt nyilván máshogyan kell tenned. Érthető.

@strekyke:
Az "észvesztettséged" természetes, eredendő, boldog állapot. Amikor az ember fia vagy lánya szerelmes, akkor trónra ül az 'Ő-vel egységet imádó szív' és hosszú, tengerentúli utazásra küldi a józan észt, mert ez a szív szenvedélyének diktatúrája az ész felett. Ilyenkor minden más, minden különleges. Földre száll az Olümposz isteneinek kara, és haverjuk leszel: egy kehelyből vedeled az örök élet nektárjának szerelemerőitalát. A Nap eltakarodik a szemed elől, mert Más Valaki Ragyog. Éjszaka csillagosabb az ég és sejtelmesebb a Hold, melyek fényüket az Ő pillantásától nyerik. A nagy dolgok mikronnyivá zsugorodnak, a kicsik már meg is szűntek. Szinte azonnal. Hétfőtől vasárnapig életkitöltően túlcsordulóan országos főünneped van, és mindenkit átölelsz. Egyszerre tapasztalod önmagadat, mint illatos metálrózsaszín ködben önmagadat is dzsípíesszel kereső, kokirészeg metálkábszerest, ugyanakkor icipici dadogó és totyorászó kisfiút, aki közben a világ első számú pankrátora - ha kell épp. Vérnyomásod csiszolgatja az eget, véred az ereidben permanens ágyúgolyófutamot tart. Szívdobogásod ütemére bemérhető az Ő távolsága, öleléskor bármely energiafejlesztőgépet lehagy működése ereje.

@Dzsásztinusz a kabátos:
Azt hiszem, ennél szebben ezt nem lehetett volna leírni!:D