Hályogos ablakomban
Táncot járó holdfény.
A sok repkedő porban
Színe mint holt-fém.

Alakot karcol a kőre,
Teste szinte pulzál.
S jegesen hideg tőre
A szívemben bújkál.

Ülök, elkárhozottan.
S testileg még élve,
Lélekben már holtan.
A holdfényt szemlélve.

A múlt görcsös szava
Ringat álomba engem.
Úgy csábít az Almafa,
Miről annyit csentem.

De nem szabad megint
Mert már Isten figyel.
Haragja csendre int,
S engem abban visel.

Már-már félek is tőle
De lázadnék is ellene.
És egy szelet belőle,
A hitemnek kellene.

Belemúlok a szavába,
Azt mondja: ne félj.
S így sző most magába
Ez az Ezüstös éj...

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2013.02.17. 01:09 Szólj hozzá!

Címkék: irodalom kortárs költészet ízisz streky streck dániel ízisz költészet ezüstös éj

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr955084415

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása