Törpe

Az úton egy törpe sétált,
Hátán óriási batyu ült.
Elméje testétől szétvált,
Gigászi gondolatot szült.

Kérdéseket tett magának,
Mikre választ nem tudott.
Lelke behódolt a magánynak
És küzdelemből megbukott.

Kinyitja zsákját, belenéz.
Abban sok zord érzelem.
Szíve és lelke belevész,
Egy zsákban ennyi sérelem.

Lenézi egy arc zsákjából,
Majd beleröhög az arcába.
Düh jön a törpe szájából,
Felkapja zsákját a markába.

Cipeli tovább, nem bírja,
Mert ki kell nyitni újból.
Egy arc a szándékot sírja,
Hogy nem lett tett a húsból.

Alóla egy mondat morgott,
Savanyú arccal törpénkre.
Hisz bókot sosem mondott,
Egy mesebeli szépségre.

Nincs mit tenni, cipelni.
Cipelni a súlyos málhát.
Muszáj lesz még viselni,
Ezt a terhesen bús mázsát.

Streck Dániel