Mesél, és ő szinte
Teljesen őszinte.
Oktat, nesztelenül
Gondolatot meztelenül
Szül.
S csak nesztelen ül.
Tanít hát ostobát,
Mondja most tovább.
És ahogy halad,
Annál mostohább.
Az az édes tábortűz,
Melynél egy tábort űz,
Rávesz, hallgassuk őt,
Ruhátlan monda - apót,
Hazug - igaz teremtőt.
S belőlünk születve,
Hitnek nevezve
Rajtunk nevetve,
Forró tűz mellett,
Ma már hidegtől remegve
Haldoklik.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések