Álmodban

Most békésen alszol,
Én pedig gondolkodom.
Hiányom elém rajzol,
Na meg e pár sorom.

Talán álmodsz rólam,
Talán benne sem vagyok.
Hisz az álom józan,
Az sohasem dadog.

Ölemben a papírom,
S papíromon a rímek.
Majd megállapítom:
Rabja volnék a szívnek.

Nézlek, s tollam néma.
Nem fog az éhes papírra.
De legyél Te a téma,
Mit ráírsz majd a sírra.

A feszület és biblia,
Nem barát már többé.
Így válok én hamar,
Komor kő-tömbbé.

De hittem az álmodban,
Hogy abban én álmodok.
De egyedül kiáltottam,
Mint a magányosok.

Nem én vagyok benne,
S nem is leszek soha.
Álmod arany-szennye,
Hozzám túl mostoha.

Streck Dániel