Az életem ravatalán
Színt kell vallanom.
Halálom pirkadatán
Ledobom a paplanom.
Nem születtem jónak,
Az anyám tett azzá.
Mert hittem a szónak
S így váltam igazzá.
Erkölcsöm sem volt,
Hát a Kisöreg adott.
Mikor ő lett a Hold,
Bennem jót hagyott.
Néma tölgyként apám,
Vad szelektől védett,
De kettőnknek taván
Az élet eltévedt...
A bátyám puszta léte
Mosolyt csal arcomra
S a néhai "távolléte"
Hasonlít egy alkonyra.
Drága, szép kisöcsém.
Vigyázok rád örökre!
Mint fákon a kömény
Kéreg a rögökre.
S végül az én mátkám,
Ki megtanított arra:
Hogy van egy bátyám,
Öcsém, anyám s apám!
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések