Éppen rosszat álmodsz,
Talán megint bántanak.
Rossz nézni ahogyan
Egy angyalnak ártanak.
Álmodat törjem szét?
Felkeltselek belőle?
Vagy hagyjalak még,
Rohanni ő előle?
Ahogyan fáradtan ül
Vonásaidra az éjjel,
Egy látképet szül,
Mit az agyamba ékel.
Fáj, ahogyan álmodsz.
Nem neked, hát nekem!
Minden megmozdulásod,
Egy újabb sebem.
A tudatnak születése
Mi igazán fájdalmas.
Agyamnak menekülése
Bántóan szánalmas.
S még mindig rohansz,
Rohansz, ahogy tudsz.
Úgy fáj a beismerés,
Hogy előlem futsz...
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések