"Egyszerre válj zsenivé, és maradj szerény.
Így a műszerénység nem öli meg a zsenit,
és a zseni sem száll el pusztulásra önmaga vélt nagyságától!"
Justinus
Séta idefent
Köztetek ébren.
S egy idegent,
Látok az égben.
Nem való ide,
Látja mindenki.
Elveszett hite
Miatt egy senki.
Mindenki tudja,
Egyedül ő nem.
Egy angyal súgja:
- Távozz tőlem.
Láthatatlan ruha,
S néma mondatok.
Áttetsző csuha,
Bele is olvadok.
Csábít a csuhás,
Hagyjak mindent.
- Gyere, futás!
Játszunk Istent!
Mennyországból,
Le a pokolba.
Isteni házból,
Messzi távolba.
Fehérből pirosba,
Békéből harcba.
Szabadból tilosba,
Márványból karcba.
És én vele tartok,
Mert ember vagyok.
Ezzel bűnt varrok,
És zsoldot kapok.
Nem is voltam
Angyal talán.
Bizalmat loptam,
Istennek taván.
Bocsánat nincsen
Csak piros méreg.
De szenvedek mintsem,
A szemébe nézzek.
Bocsánat Istenem,
Gyarló ember vagyok!
Te voltál a mindenem,
De mostmár a zajok.
Vörösen izzó fájdalom,
Pokolból ordító fohász.
De bűnömet vállalom,
Számomra ez a topáz.
De találkozunk még...
Streck Dániel
2012.01.15. 20:46
1 komment
Utolsó bejegyzések