Álmos gyertya mellet gondolkodom.
S mélyen belemerülve,
Egy gombóc akad meg száraz torkomon.
Illúziók földjén repülve.
Viharverte tetteim mezejére lépek,
Csak ámulok s bámulok.
Fel - fel villanak az emlékképek
A vad vádeső most rámzuhog.
Ezernyi halott tett néz rám,
És hozzám beszélnek,
A vádakat szemembe mondván,
Hibákat mesélnek.
Pedig tudom mindet, fejből,
De kacagnak felém.
Ömlik a vérem minden sebből,
Szólítom a nevén:
Lelkiismeret. Bűnös vagyok rég,
Beismerem talán.
Bárcsak most is épp álmodnék,
Túllenék e csatán.
Egyre több bűn, néz a szemembe,
Ordítanak hozzám,
Belefurakodnak mélyen a fejembe,
Sok emlékfoszlány.
Ekkor új erővel tör szét a fény,
Gyerta lángol,
Fényesen ölelő, forró szatén,
Felrántott a Világból.
Bárcsak visszamenni sohasem kéne,
De máris pislákol, a gyertyának fénye....
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések