Ellenállásról szóló, haldokló remény,
Olvad porrá akaratomnak gyarló hevén.
Hajnal válik, gyilkos ellenséggé,
Vele vad kéj válik, dermedt jéggé.

Pár percnyi éjjel, ajkak kalandja,
Egyik a másikat, néha halasztja.
Eltévedt kezek, verítékes tájak,
Szerelemmel cakkolt, vérvörös szájak.

Ujj fűzödik ujjba, test a testbe,
Belehal az élvezet, az erőltetett csendbe.
Szem olvad a szembe, ajtókat keresve,
Érzi ennyire, soha nem volt elesve.

Bántható és gyenge, törékeny pillanat,
De megéri hisz csodás az íz, a zamat.
És a percnek csúcsán, megálló óra,
Ekkor válik szerelem, tényleg valóra.

Mennynek és pokolnak, őrjítő tánca,
Tűznek és víznek, heves románca
Jónak és rossznak, örökhű párja,
Lüktetnek szívek, egymásra várva.

Következő percek, főszereplő szemek,
Örökre védelmező, kölcsönös kezek.
Testek selyme, és illatok erdeje,
Íznek és fénynek, megismert belseje.

És az érzékek oltárján, egymásra nézve,
Olvadok szemedbe, szoborrá igézve.

                                                                         Streck Dániel