Emlékszem, talán 4 éve,
Láthattalak naponta.
Napjaimat arannyá téve
Léted lelkemet fonta.
Aztán elvesztél belőlem
Mosolyod nem ragyogott,
S nem hallottál felőlem,
Szívem újra vacogott.
Sok sok szivárványon túl
Megláttalak most újra.
Bennem ezer dallam dúl,
Csendül szívemnek húrja.
S most megint részem vagy
Mint egykor lehettél.
Lelkembe, mi régóta fagy,
Parazsat leheltél.
Köszönöm, hogy létezel.
Lényed gyönyörében élek
S ha énvelem vétkezel,
Testet adsz az éjnek...
Köszönöm...
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések