Hamuvá égett el a nappal,
Csak parázsából leskel.
Az idő csak úgy nyargal
Legyen minél előbb reggel.
A vulkános színben tánc,
És romantika jön világra.
Eltűnik az összes ránc,
Tükörkép törik szilánkra.
Csak a képzelet létezik,
Meg elmék vörös játéka.
Szerelmes tánclépteik
Meg a táncolok szándéka.
Ahogyan zizeg a levegő,
S izzik a vörös buzgóság
A lépteink alatt remegő
Tükörszilánkos tűztócsák
Eldobott ráncokat öltenek
És ők viselik helyettünk.
Az égbolt most fölremeg,
És megreped felettünk.
Skarlátul izzó zavartság.
Ennek tűnik minden mondat.
Pedig a valódi szabadság
Amiről most versem oktat.
Nem beszélek én másról,
Mint csodás szikranapról.
Ezer lángoló vágyról,
Egy romantikus pillanatról.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések