Kiszabadul a szellem,
A palack nem uralja.
Már meggyötört testem
Beleforr a tudatba.
Az anyagnak létében
Időzik a hű halálig.
Így rohan a lépésem
A józanság határig...
Már túl öreg vagyok,
Hogy fiatalon haljak.
Mint a szorgos rabok,
Úgy taposnak talpak.
És bábbá váltam én is:
Szabadság rabszolgája.
Egy képmutató fétis:
Isten nagy portája.
Azon lopok most almát,
Meg meleget a tűztől.
Majd látom az Ő arcát
Így foszt meg a bűntől.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések