Rég írtam már rímet,
Az okát nem tudom.
Most nem érzem ízed,
s a lelkedet unom.
Furcsa egy költészet.
Ízisz, Streck Dániel.
A 20 éves bölcsészet,
Mit megosztok bárkivel.
S hogy vajh fontos-e?
Hogy én tudok-e adni?
Azt nem fogom én sose,
Őszintén elfogadni.
Hisz ha adok, kinek?
Miért? Van értelme?
Nem gyógyul be rideg
Emberek sérelme.
S ha nem adok? Akkor?
Akkor minek? Miért?
Miért írok tucatszor?
Majd a nagy semmiért?!
Írjak egyáltalán még?
Írjak csak fiókomnak?
Ott is a közzé válnék,
Szülő kezei kalózkodnak.
Tudom már kinek írok.
Írok majd én a tűznek.
Írok, ameddig bírok,
Hogy a fázóknak fűtsek.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések