Olvaslak, és elbűvölsz.
Minden sorod megérint.
Pedig te néha gyűlölsz,
Élvezek minden Anyegint.
Az aranyszínű árnyak,
Bújócskáznak betűiden.
Majd ők sorokká válnak,
És elidőzök mindegyiken.
Egy percet írsz szóval,
Majd beleöntöd egy rímbe.
Mi egy dallamon szólal,
És beköltözik egy színbe.
Szerelmet mesélsz forrón
Szinte szerelmes leszek.
És elhagysz engem fojtón,
De megmaradnak a sebek.
Hát ily nagy a hatalmad,
Te elátkozott szóhalom.
Kiválthatsz forradalmat,
Vagy lehetsz egy óhajom.
Sóhajom tehát neked szól.
Bár önző vagy, s felsőbb.
S ha valaki tán' megszól,
Leszel te reménykeltőbb.
S majd az is belédszeret.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések