Emlékszel-e a nyárra?
Mikor tűzben égtünk.
És arra a két madárra,
Mit irigykedve néztünk.
Oly szabadon szállnak.
Nincs korlát se semmi.
Egymásért verő szárnyak
Könnyű boldognak lenni.
Egy madárnak..
Mi is tudnánk repülni?!
Vagy az ember képtelen?
Vagy tudni kéne becsülni
Eme nyáresti végtelent?
Mielőtt lemegy a nap,
És a horizontba harap.
Mielőtt felkel a nap.
Belőlünk marad egy darab.
Egy emlék.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések