2011. május havában,
Két mentorom figyelt.
Örömében s bánatában,
De a hátán cipelt.

Mind a kettő.

Boszorkám te egyetlen!
Látom ahogy rohansz.
Magastalpú kiscipődben.
Itt-ott felbukkansz.

Te segítettél engem,
És utat is mutattál,
Hogy sorsomat leljem,
Köszönöm, hogy adtál!

Justinus a kabátos,
Jóízű viták Istenről.
Bár stílusunk sajátos,
Mi vitáztunk mindenről.

Szünetben, meg órán,
Kocsmában vagy utcán,
Jajj, drága apókám,
Érveidet, sosem unnám!

Én szeretlek titeket.
Mellettem kell lennetek,
Hogy tartsátok hitemet.
Barátaimmá lettetek.

Ízisz, na meg a líra.
Nem érnek azok semmit.
Barátságból növő csíra,
Na az ér meg bármennyit.

Ígyhát eme versemmel,
Csak köszönetet mondok.
Vezessetek türelemmel,
Tudom. Azzal fogtok.

Köszönök mindent!
Köszönöm Justinus.
Boszorkát, s Istent!
És ismét megtelt,
Egy papirusz!

Streck Dániel