A szél

Bábként cibálod a fákat,
S szolgád, egy kismadár.
Rab, kit a szél rángat,
Rab, kit fészke hazavár.

Annak örülsz, ha eltöröd,
Tiszta tükrét a tavaknak.
De ha kell, elűzöd a ködöt,
S futára vagy a szavaknak.

Könnycseppet mosol szét,
Egy fáradt munkás arcán.
Nem akadály a távollét,
Suhansz emberek,
Szürke birodalmán.

S alattvalóként hajolgat,
Lábad elé az óriási tölgy.
Tőled táncol, és dalolgat,
Kispatak, s óriási völgy.

Gigászi malmokat mozgatsz,
Így fényt varázsolva ide.
Pusztító, vad tüzet oltasz,
Így leszel árváknak hű hite.

Rombolsz, vagy építesz.
Úgy is te döntöd el!
Nyersz, vagy veszítesz,
Mindegy.
Szél vagy, ki átölel.

Streck Dániel