Búsan selymes árnyék
Kíséri a lépteimet.
Olyan mintha fáznék.
Lúdbőrös testrészeimet,
Feketére színező árny
Beleolvad az egészbe.
Majd belehal az isteni
beszédbe.
Tejszerű felhő nyúlik
Már helyette fentebb,
A horizont felé kúszik.
Egybeolvad az egésszel
S megkülönbözhetetlen,
Vibráló nemességgel
Tudatja: Ő az egyetlen.
Megkérdőjelezhetetlen
Óriás.
Hitem beléje vetettem,
S mint ócskás,
Tőle könyörgöm rekedten
A Napnak fátylas sugarát.
Testvért; anyát és apát,
Szerelmet; az Istent magát.
Hátha megkapom,
Egy elmúlott tegnapon.

Streck Dániel