Hideg téli napon fázok.
Ropog a hó lábam alatt.
Előttem szorgos szánok,
Árulkodó nyoma maradt.

Jégcsap izzad fölöttem,
Egy elfáradó eresz tövén.
Leesik, meghal törötten,
S megpihen a szűzhó ölén.

Fekete fenyők nyújtóznak
A fehérből- a fehérbe.
Tűlevél meséli a hónak,
Hogy tulaja égbe ért-e.

Füst száll az égbe föl
Távolabb, a domb alatt.
Nyúl szalad a ház elöl,
Jól lakott, már dagadt.

Négy részre osztott,
Jégvirágos ablak mögött
Szelíden mosoly mozgott,
Friss tulipánok fölött.

Leveszem a kesztyűmet,
És belépek a házamba.
Bár furcsának tűnhet,
De a kézzel fogható 
vágyamba.

És akkor már nem csak
Ablakon keresztül látom.
Egy szavacskát "elrak",
És kezeivel átfon.

- Aggódtam érted Daniel!
Zihálja aggódva fülembe.
- Nem megyek én bárkivel,
Fehérből a fehérbe!

Streck Dániel