Csöpög az eső.
Mesél a hangja.
Repdeső
Madárka lakja.

Köröket rajzol.
A tócsatükörre.
Nem is nagyzol
A gyönyörre.

Elmossa arcom,
Arról a könnyt.
Magamat tartom,
Csönd...

Lemossa rólam
A bús közönyt,
Az eső szótlan,
Csönd...

Sétálok benne,
A szürkületben.
Az élet szennye
Ebbe születtem.

Ezzel ő sem bír
S nem is akar.
Csak köröket ír
S tócsákat kavar.

Az eső.

Fáradt csatorna
Panaszolja őt.
Utca lámpatornya
Ontja az esőt.

Én csak megyek,
És megyek.
Az eső csepeg,
Sírnak az egek.

Sírok én is.

Streck Dániel

Ráncos tükör a tó,
Melyen izzik a Nap.
A hegy mögül áradó
Lángoló égdarab.

Kikukucskál a fény,
Bezárva a ketrecébe.
Mint a fáradt faszén,
Ragyog a víz szemébe'.

Színtelen hegyóriás
Feketéllik alatta.
A csódás fényszórás
Magával ragadta.

És középen a tavon,
Aranycsíkót rajzoló
Isten fekszik hason.
Hallgat most minden.

Ponty repül az égbe
A mélyből gyorsan.
Majd visszaesik az
Aranykékbe, 
Reményhagyottan.

Távolabb horgászbot
Áll nyugodt lesben.
Áztatja a haltápot
Ebben az ősi testben.

Milyen csendes élet,
Mennyi naív halacska.
Mikor Naptól éghet,
Ez a békés tavacska.

Streck Dániel