Hidegen izzó Tündértánc
Alakja remeg árnyékomon.
Béklyója a sötét fémlánc,
Mit erősen tart démonom.
Gyilkolni akarja a nászt,
Árnyamon játszó fényedet.
Tiltja hogy rajtam játszd
Ó a szeszélyes vétkedet.
Elvetélt próbálkozásod
Erőltetett tánccá fajul.
Szemetszúró átváltozásod
Amiben önzés is lapul.
S ha már többet nem tudok,
Csak akarva szeretni őt,
A szívemben lapuló zugok,
Tompítják a sebes időt.
Térj be hát oda, s pihenj!
Bújj belém, a félhomályba.
S ahhoz, hogy onnan kimenj,
Olvadj bele a bíbortájba.
S válj gyors a véremmé,
Zubogd át minden eremet.
Változtasd elmém édenné,
Itasd oxigénnel fejemet.
Tágítsd tüdőm galaxisát,
S mozgasd minden részem.
Érzések elegendő dózisát,
Mi úszik a vörösen forró
almalében.
Serkentsd agyam gondolásra,
Utasítsd a szememet látni!
Hívj levegőt,
s bízd távozásra,
Bátorítsd torkomat kiáltni!
Műkődtess, ó én szenem,
Vagy fám, vagy benzinem!
Légy halhatatlan elem,
Mi nem szolgál(t) senkiben.
Aztán ha már szolgáltál,
Válj ki s külön belőlem.
Bánj mással ahogy
velem bántál.
Úgysem hallasz többet
felőlem.
Mert te időtlen is vagy,
Formálhatatlan és örök.
S ha engem az idő lehagy,
Ordítsd másnak is: Jövök!
Hát menj! Ó sebezhetetlen
Kikezdhetetlen hű Szerelem!
Kapjon meg ezer telhetetlen,
Hajózz még százezer tengeren.
Változtasd másnak bíborrá
Szürke hétköznapi romját.
Változtasd gyávát bátorrá,
Szürke hétköznapi gondját,
Temesd magad alá.
Hívj elő sok forradalmat,
És győzz a mindegyikben.
Mondass ki száz fogadalmat,
Repülj az élményeikben.
Repülj. Te gonosz gyarló
Cserbenhagyó gaz szerelem.
Utánad maradt ronda tarló,
Mi tükröződik árva szememen.
De értem. Én elmúlok, s te örök vagy.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések