Magányos szirén énekhangja
Szeli ketté az üres teret.
Dalát megannyi titok lakja,
Titokhad mi felém integet.
Smaragdszínű Holdvirág él
A szerelemmel itatott tavon.
S azon a megolvadt jégpáncél
Hullik maga alá oly vadon.
Romantikus csónak lapátja
Töri össze a jeges tükröt.
Ég evezőjén a víz karátja,
Egy fodrot elől keresztülköt.
Tolja maga előtt a tavat
S vakon követi a mámorát.
A víz a fába emléket marat,
Megveti azon időtlen táborát.
Én csak koptatom a stéget,
S a növő mohasokaságot.
Egy hullámfodor idetéved,
S elmossa a tétovaságot.
Belegázolok a forró vízbe
Nem törődve most magammal.
Belekostólok ama ízbe,
Mi szerelembe magasztal.
Téged hord a szolgacsónak
Érted szaggatja a víznek
Ruháját, miről már lógnak
Elhasznált színek, díszek,
s rímek.
Kiemellek a fáradt uszájból
S vizes ruhámhoz szorítva
Teljes erőből és vágyból,
Szinte már fenhangon ordítva:
Elmesélem...
Hogy mennyire vártam már,
Léted zümmögésének zaját.
Hogy engedjen a gaz kantár
Mert bizony megnyertem a csatát!
Már belédforrva tündöklöm
Ezerszínű ezerszínben.
Koszos arcomat fürösztöm
Az általad itatott állóvízben.
Hazaérve csak abban bízom,
Hogy találok egy üres lapot.
S arra szerelemmel ráírom,
Hogy boldog Valentin Napot!
Szeretlek.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések