hullik az életem
lángoló darabokra,
ezért most éhesen
vágyom ölelő karokra.

ringatva óvj engem
s ragassz is össze.
had éljek újra egyben,
kérdem: jössz-e?!

és segíted e lényem?
vagy távolból nézel?
hogy rángat a szégyen.
az élet mi bérel.

a napjaim zuhannak
és egymásba folynak
fenyegető fák suhannak
s egymásba forrnak.
nem fogynak..

lefeküdni térek haza
magányos odúmba
már-már villan a kasza,
s belemar az aranyba.

egymásba szövi az
álmot és életet.
elém tárja a pimasz
gyötrelmes éveket.

altatót mesél most
zihálja türelmetlen
szakadjon ezernyi rost
mi jó s mi rendetlen.

engedek az erőnek
csukom a szememet.
érzem az esőnek
szagát.
mi suttogja nevemet.

bátorít és lüktet
nyiss szemet ember.
figyelmében fürdet
utoljára, s egyszer.

hullik az életem
szilánkok rajzolják
mi kell én nekem?!
tündöklő rabszolgák?

csak boldogság kell
s magányból egy kevés
rét mi nékem zöldell
ez minden mi mesés.

s elég, sőt sok is
érdemem nem érdemli
nem, nem, dehogyis!
muszáj szeretni.

s boldogság madarának
szárnyára telepedve,
anyának és atyának
tetszően cselekedve.

felnőtté válok lassan
aranyló fényben úszva
fény mi óvó balzsam
azt magamra húzva.

írok. s gondolkodom.
kinek és miért írjak?
írok. s gondolkodom.
nevessek? vagy sírjak?

egyik sem, csak írok.
bohócként teszem.
hisz nincsenek kínok
mik ártanának nekem.

Mert írok...
 
                                                              Streck Dániel

 

Szerző: Streky.  2012.01.16. 14:25 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr943555407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dzsásztinusz a kabátos 2012.03.12. 21:46:06

Egy arc poeticát és nélküledfélvagyok-vallomást közös koszorúba fonó és szép képekben koronázó vers. Felnőtté tesz a szerelem felelőssége és az írás is, mint gondolkodó alkotás. Igen! Ez aztán nem ízi rájder, Öcsém!
süti beállítások módosítása