hiányod tűzfátyola
testemen parázslik,
gondolatod lábnyoma,
agyamban vadászik.

hamuból kacsintó
érzelem mimika,
a testemet tapintó
vashideg fizika.

s foszlik a hit
melyet alkottál,
elhittem valakit,
nem te voltál.

hiányod tűzfátyola,
gránittá fog hűlni,
illúziód mámora,
el fog vegyülni.

nagybőgő szavának
most igazat adva,
a hiány győztes hadának
magamat megadva.

búcsúzok tőled
mert hiányol a világ,
a gazság már nőhet,
nem kezdek vitát.

viszlát tűzfátyolom,
búcsúzok végre,
s magamat vádolom,
mert nem néztem az égre.

ott voltál végig
tekintetem vonzád,
nyújtózom az égig
rohanok hozzád!

                                                         Streck Dániel