A beszédnek átütő, hatalmas ereje,
Szavaknak vérrel itatott, háborús mezeje.
Hatalmat ad neked, ha kimondod őket,
De fogollyá tehet, és föléd is nőhet.

A kimondott szónak, rabjává veszel,
A kimondatlannak viszont, urává leszel.
Egyetlen mondat, és a feledés ölel,
Vagy egyetlen szó, mely szemekben növel.

Bánj a szavakkal, és ne bánts velük,
Légy a soroknak, tejhatalmú Istenük.
Használd hát okosan, gondold meg kétszer,
Mert lehet a szándékból, átkozó ékszer.

Ne légy szónok, de lépj elő a csendből,
Lépjen ki szellem, a korlátolt testből.
Ordítson a szó, de bíztasson csendre,
Maradj tőle nyugton, de buzdítson tettre.

Szavak alkotják, tetteid seregét,
Mindegyik játsza, nekiszánt szerepét
Bátortalan csendre irányult próba,
Száműzi szavaid, hűtlen koporsóba.

A titka a szavadnak, az időknek tava,
A nyárnak hangos melege, s télnek csendes hava.
Szólj hát akkor, mikor ideje kéri,
Legyen szavad lanka, és kietlen préri.

Alkoss vele képeket, festményt és verset,
Legyen szavad a világnak, védelmező permet.

                                                                                           Streck Dániel