Az első csókot ajkadra akasztva,
Kezedet szorosan, hirtelen ragadva,
Érzem lüktetését, érzéki ereknek,
S a percek hamar, le is peregnek.

Szemednek bársonya, és ajkad méze,
Csókod harmata, tested minden része.
Úgy kell ahogyan, Isten rajzolta őt,
Az egyetlen, csodálatos, érzéki Nőt.

Hangod lágy dallama, szavaid éle,
Nincs is a világon, másik efféle.
Érintésed, mint ezer villám haragja,
Nincs súlya, mérete, nincsen alakja.

Testednek gyönyörű érzéki egésze,
És érintésének, pulzáló reménye.
Hozzád érhetek? Csókolnom is szabad?
Csókolni arcod, ajkad, és vonzó nyakad.

Engedd meg, sőt csókolj meg kérlek,
Hisz jóideje már, csak magamnak reméllek.

                                                                               Streck Dániel