Az arcomat hűvös szellő fújja
Hűvösebb mint máskor.
Hűvösebb mint eddig,
Hűvösebb mint bárhol.
Alatta terül el a nyirkos utca teste
Megpihen rajta a rideg őszi este.
Keblén kóborol az utca lámpa fénye,
Eltűnik benne az utca lánya lénye.
Ahogyan haladok, horkolnak a házak
Benne a rabok régen álmot látnak.
Csillan a tócsa, zizzen a csillag,
Megüti az orrom az éles fémszag.
Mellettem tapos a vastelep talpa,
Nézem ahogy mohón az erdőket falja.
Majd egyik kezemmel egy illatot megfogok,
A következő padon rögtön megrogyok.
Az elmém az illatnak alázatos rabja,
A szívemet most egy levendula lakja.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések