Viszlát

Mesés vagy, és bátor.
Egyetlen szívdobbanás.
A testbe bújt mámor,
Vagy lángra lobbanás.

Én ma is éhes vagyok,
Illatodnak zamatára.
És bőszen szomjazok
Hajnalodnak harmatára.

Forró nyomot hagytál,
Akárhányszor érintesz.
Egy pillanatig adtál,
Majd némasággal hintesz.

Türkizes szembogarad
Melyben létezik öröm,
Úgy vonz még sokakat
Mind más nyelven köszön.

Csak is én szólítalak
Szép anyanyelveden.
Mikor Nőnek hívtalak,
Úgy pihentél mellemen.

Majd fent a mennyben,
A sebeimet fércelem.
Így halt meg bennem,
A szikrázó érzelem.

Nem kell, hogy versem
Téged majd meghasson.
De én most lefekszem,
Mert ideje meghalnom...

Nélküled meghalnom...

Streck Dániel