Fonográf

Szívem mint egy fonográf,
Jegyzi meg minden szavad.
S ha az egyik velőt ráz,
A másikban csak hit marad.

Anyanyelved a testbeszéd,
Érintésed a titkolódzás.
Lelkem mint az éj: setét,
Ha tett nélküli a vágyódás.

Győzködöm magam oly sokat,
Hogy az illúzió az hamis.
Végre üssön el egy vonat,
Mert úgy élhetek csakis.

Aranykarcolat a lelkemen,
Szélpáncél a szívemen.
Szakadt gönc a mellemen,
Láss végre felszínesen.

Ennyi vagyok! Nem több!
Nem költő, nem próféta!
A tengerben egy csöpp,
És vadonban a préda...

Én is vérzek, s meghalok.
Ha a Nap lemegy mögéd.
Tested árnyán megfagyok,
Mögötted feketébb a sötét.

Streck Dániel