Összetört égbolt zuhan
Lábam elé a magasból.
Hát miért akarod Uram,
Hogy meséljek magamról?

Unnád, aludnál rajtam.
Hisz nincs bennem jó.
Akár a legkisebb bajban
Hamar leszek gyarló.

Önző vagyok, és hazug.
Átlépek én a gyengéken.
Látom, van ezer bajuk,
Én meg nevetek gyengéden.

Rosszindulatú, cinikus,
Gonosz, gaz, kétszínű.
Ki mindenkivel kritikus,
Minden szavam vérízű.

Hát ne nyiss kaput Úr,
Zárd be jól, biztosan!
Bújjon el tőlem az azúr,
Ne engedj be piszkosan!

Viszont vörös barátom!
Hozzád merre visz út?
Minden hibám a sajátom,
Fogadj be egy rosszfiút!

Streck Dániel

Emlékszel-e a nyárra?
Mikor tűzben égtünk.
És arra a két madárra,
Mit irigykedve néztünk.

Oly szabadon szállnak.
Nincs korlát se semmi.
Egymásért verő szárnyak
Könnyű boldognak lenni.

Egy madárnak..

Mi is tudnánk repülni?!
Vagy az ember képtelen?
Vagy tudni kéne becsülni
Eme nyáresti végtelent?

Mielőtt lemegy a nap,
És a horizontba harap.
Mielőtt felkel a nap.
Belőlünk marad egy darab.

Egy emlék.

Streck Dániel