Ha szóba tudnám önteni,
Hogy mily mélyen létezel.
S tudnád, hogy ott mindegy,
Hogy jót teszel, avagy vétkezel.
Mert nem változol.
Minden vonásod végleges:
Minden szavad, s megmozdulásod.
Nincsen tér, s idő,
Csak egy pillanat,
Mi emlékké nő.
S ott él a lét végtelenében,
Lelkem legmélyebb börtönében.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések