Márványfodrok között
Vasmadár húz sávot.
Igaz, az útja kötött,
De önti a szabadságot.

Majd eltűn egy időre,
Csíkja látszik csupán.
Meghasad az ég bőre,
Átsiklik rajta puhán.

Jóval alatta unalmas
Vezeték rohan előre.
Útja mégis nyugalmas
Felmászik egy tetőre.

Egysíkú monoton élete
Ezer embert szolgálja.
Televízióknak bérlete,
Mi a nézőket formálja.

Arrébb kerítés okádja
Az elfáradt szikrákat.
Kerítés, de bocsájtja,
Hogy nem tarthat
sziklákat.

A fáradt munkás ember
Formálja azt bőszen.
Felfigyel rám egyszer,
Egy mosolyt kap tőlem.

Tovább megyek sétálok,
Pár kisgyerek nevetgél.
Az emlékek, és álmok:
Egyszer te is nevettél.

Ma már csak sátálgatsz,
És repülőkről mesélsz.
Rímekkel prédikálhatsz
És képekben beszélsz.

Bár igaz győztes vagy,
Mert tudatot nyertél.
A vér szinte megfagy,
Daniel, költő lettél.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2012.09.09. 20:09 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr774765109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása