Kismama fekszik békésen,
Egy kórházi ágy ölében.
A puha fekhelye végében
Férj áll mámora ködében.

Mosolyt cserélnek sietve,
Hátha percek vannak csak.
A férj hátrahőköl ijedve,
Ha a fájdalmak lecsapnak.

Fehérruhás orvos szalad,
Az arca csupa bölcselet.
A kezével zsebében matat:
"Itt az idő végre mehet!"

Aggodó pillantás menekül
A feleség arcáról férjére.
Most minden súly ránehezül
Csak érne már a végére!

Hatalmas fájdalmak után,
Rózsaszin ded tekint fel,
Szinte kenyérnyi csupán,
De felér akármi kinccsel.

Boldog anya, boldog apa,
Boldog gyermek ölükben.
Gyönyörű egészséges baba,
Szinte úsznak az örömben.

Az örömöt a baba hazudja,
Bele a jó messzi távolba.
Talán azért mert ő tudja,
A születés bejárat a pokolba.

 

Streck Dániel

Szerző: Streky.  2012.08.31. 21:23 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr244744748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása