Kismama fekszik békésen,
Egy kórházi ágy ölében.
A puha fekhelye végében
Férj áll mámora ködében.
Mosolyt cserélnek sietve,
Hátha percek vannak csak.
A férj hátrahőköl ijedve,
Ha a fájdalmak lecsapnak.
Fehérruhás orvos szalad,
Az arca csupa bölcselet.
A kezével zsebében matat:
"Itt az idő végre mehet!"
Aggodó pillantás menekül
A feleség arcáról férjére.
Most minden súly ránehezül
Csak érne már a végére!
Hatalmas fájdalmak után,
Rózsaszin ded tekint fel,
Szinte kenyérnyi csupán,
De felér akármi kinccsel.
Boldog anya, boldog apa,
Boldog gyermek ölükben.
Gyönyörű egészséges baba,
Szinte úsznak az örömben.
Az örömöt a baba hazudja,
Bele a jó messzi távolba.
Talán azért mert ő tudja,
A születés bejárat a pokolba.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések