Felrobbant a pillanat.
Új született általad.
S rozsdásodik a fény,
Bús idő. Rég koravén.
Akkor megszületsz te,
Ó te magányok veszte.
S csodaszínű létezés,
Rozsdás fényre éhezés.
Inspirál minden szavad.
Léted erkölcsömön lakat.
Óvsz, s vigyázol énrám,
Ezért lüktet ősi vénám.
Elveszítlek az időkben,
Te örökérvényű időtlen.
Eltűnsz óriási térben,
Reménnyé válsz a szélben.
Késed szürke szívembe
döfted.
Már nem tudok írni többet.
Erkölcsről hulló lakat,
S várom,
Hogy robbanjon a pillanat.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések