Esti álom

Koromban fürdik az ég,
Alatta álomból egy marék.
Sötét köntösben altatja,
S lelkek álmait vallatja.

Álmatlan hegytetőn ülök,
Nézem ahogy még nyüzsög,
Álmatlan életek elméje,
Kiknek nincs mély estéje.

Csillogó álom emelkedik,
Büszke manók terelgetik.
Zizzen, zúzódik, buzog,
Fantázia-szárnya suhog.

Hangját csak hallgatom,
Mint egyszeri alkalom.
Egyszer láthatom álmod,
Majd tova kell szállnod.

Álom olvad a sötét üstbe,
Belehal a fekete füstbe.
Nem vagyok benne, bánom.
Hogy lennék? Hisz csak álom.

Streck Dániel