Temérdek erőt adsz,
Mikor innen lentről
Magadhoz ragadsz.
Türelmed vizében úszok
Mikor előtted a földön
Hunyászkodva kúszok.
Vadóc hullám bánt,
Mikor a türelmed
Dühe magába ránt.
A víz alatt fuldoklom,
S ha levegőért mennék,
Leránt sötét poklom.
Jó vagy és rossz is,
Harmónikus horizont.
Egy furcsa szinopszis.
Könyv vagy, megíratlan.
Teletűzött lapokkal,
Szépséges, szakítatlan.
Csodából vagy formálva
Ezzel tisztában vagy,
S hebeged is zihálva.
Csillagcsepp tünemény
Így hívnak a bölcsek.
Egy Isteni szülemény.
Megérteni nem lehet
Sem nekem, sem másnak,
Annak sem, ki eltemet.
S ki testéből teremt,
Szenvedések közepette.
Annak is titkot jelent.
Kiléted valója.
Hisz képlékeny vagy,
De mégis konkrétum.
Mi mindenkit elhagy.
Hű vagy, és vadóc!
Ismét egy ellentét.
Te vagy a bomba,
S egyben a kanóc.
És életemet elvennéd.
Fekete csuhás alak,
Ki életem mezején kaszál.
S rekedtes hangon kacag:
Én vagyok, a Halál.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések