Bizalom. Törött porcelán.
Azzá vált szívemben.
S már egy végtelen óceán,
Pompázik színesben.
Hajós vagyok rajta én.
Vitorlát bontok.
Levegőből fonott szatén.
S rajta foltok.
Persze bízok én folyton.
De néha könnyen,
A bizalmat vízbe fojtom,
És sírok közben.
Nincs okom, hogy ne bízzak.
Ezt is tudom én.
De ez a csalódott sírszag
Meggyilkolt bohém.
Erősítsd bennem az érzést,
Hogy hibátlan vagy.
Tedd fel százszor a kérdést
Ha nyugodni nem hagy.
Csak ne bánts. S ne ölj meg.
Vigyázz is rám.
Hogy láss egyszerre bölcsnek,
De tisztán.
Hibásnak is.
Törött szívemet szeresd egybe,
Ha szeretni akarod.
S fogadj engem óvó kegybe.
Ha létem meg is tagadod.
Engem ne azért szeress,
Hogy szeresselek.
Kérlek. Őszi avar alá temess,
Hogy ne keressenek.
Törj szét. Vagy óvj engem.
Csak foglalkozz velem.
Különben nem maradhatok egyben,
Porrá válik a nevem.
Ha Te nem szeretsz.
Streck Dániel
Utolsó bejegyzések