Árnyék vagy a Napon,
S élet a Holdon.
Írott dallam egy lapon,
Tengeremben a horgony.

Én évezredekig vártam,
Hogy szeress.
Dideregve égtem vágyban,
Hogy tőlem nevess..

Néha kicsit haragszol,
Sőt utálsz is tán',
S az akarat mi nagyzol,
Tudjuk hogy hitvány.

Mert egymásnak teremtve,
Összeolvadva...
Láncot s béklyót eresztve,
És szeretve...

Szemed smaragdját nézve,
Úszok az égen.
Örökéletű istenné igézve,
Álmodok ébren.

Értsd meg kérlek..
Szeretlek Téged!
Nem kell színjáték,
Csak nyers szándék.
Isteni ajándék..

Arannyá nézlek a ködben,
S azzá válok miközben,
Súgom érzelmem hamvát..
Hogy szükségem van rád...
 
                                                            Streck Dániel
 
Szerző: Streky.  2012.01.08. 22:52 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr343530098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dzsásztinusz a kabátos 2012.01.10. 00:06:53

A szerelmes fiatalok örök dilemmáját fogalmazza meg, mikoron picit feljebb száll a lila köd, mely az Aphrodité műve, s előrébb lép két önző emberi lény indulatvulkánjainak tétován önző és indulatos akarnok módon pöfékelése...de újra és újra mindent elsöpör a szerelem kölcsönösen elsöprő alázata, mely kifejezi: bármi porszembaj történt is, a szívekből előtörő izzó láva mindent megsemmisítve újjászül a két fiatal között.
süti beállítások módosítása