A kérdés

Egy régebbi verset osztok meg most veletek:

Mélyülő hangok, mélyről törnek fel,
Homályos kérdés, mire senki nem felel.
Hályogos tudat, s jégvirágos érzelem,
Tudom a válasz, nem más mint lételem.

Végtelen harc, kétes a győzelem,
S íme a kérdés, igen én fölteszem.
Miért súlyt, ennyi kérdéssel az élet?
Miért nem adja ingyen, az emberi létet?

Ezernyi kétely, s átvérzett gondolat,
Miért nem adja ingyen, a jót, s a boldogat?
A magánynak szellője, lebbenti függönyöm,
S homályos arcok, sírnak a tükrömön.

Végtelen mély kútból, szakad fel a kérdés,
Miért van ennyi gúny, fájdalom és sértés?
Válaszold hát meg, ó mindenek Ura,
De nem vagy te más, csak egy Papírfigura.

Válaszolni A Kérdésre, jómagam is félek,
Mondd meg Figura, én miért is élek!?

                                                                              Streck Dániel