Nem is több pár percnél,
De szívem máris hevesen tüntet.
Súlyosabb egy pernél,
Érzelmeim bírósága büntet.
 
Mindjárt jön, itt lesz már,
Hisz nem eshet baja egyedül sem.
Hiánya börtönbe zár,
És én egyre csak az ajtót lesem.
 
Mikor lebben elém?
Mikor érezhetem vizes haját?
Mikor rázza felém?
Mikor kívánhatom nedves nyakát?
 
Órák óta távol,
Talán már csak percekig élhetek.
Órám lassan számol,
És én már illatára éhezek.
 
Felnézek falamra,
Az órám szerint, öt perc telt csak el.
Ketyegés megy agyamra,
Hirtelen ajtónyikorgás felel.
 
Ő az, nem csak álom,
Az ajtómban áll az áhított nő,
És tényleg őt látom,
Nem hagyott el, csak fürdeni volt ő.
 
                                                                                 Streck Dániel
Szerző: Streky.  2011.11.19. 17:07 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://streky.blog.hu/api/trackback/id/tr243396475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dzsásztinusz a kabátos 2011.11.19. 20:38:39

Aranyos szerelmes vers a vonzás és idő egymásnak feszülő szivárványával, mely a szerelmes versek világában egy toposzt képvisel. Jól becsaptál az elején, pedig kiderült, hogy csak a szomszéd fürdőszobában volt. Nem baj, megérdemlem. Az őrülten lángoló embernek mindegy, hogy másik kontinensen van-e, vagy a szomszédban, mert a lényeg: nem a kezeid között!
süti beállítások módosítása