Üzenet a palackban

A parton sétálok, lábamat a víz mossa,
Talpam az ezer éves, homokot tapossa.
Sirályok éneke, és fodroknak tánca,
Homok és Tenger, végtelen románca.

Szemet vidít, sok gondolatot szülve,
Egy hableányt látok, egy szigeten ülve.
Leszakítom arcomról, a csodának ráncát,
Felöltöm magamra, a közömbös álcát.

Nem intek, nem is kiabálok feléje,
Pedig nagyon érdekel tündöklő személye.
Máskor ordítanék, sőt futnék is hozzá,
De ekkor szoktak álmok, összetörni rommá.

Ekkor veszem észre, kincs van a parton,
Palackozott üzenet, a kezemben tartom.
A palackot nyitva, egy tekercs van kezemben,
Olvasva azt vér forr, minden egyes eremben.

Titok van beleírva, a hableánynak titka,
S hozzá van téve, hogy megfejtése ritka.
Ezerből egy ember, nyeri el a tudást,
A többi sok tucat, megismeri a bukást.

Amit olvastál, a fentebb írt szavakban,
Nem volt más, mint az Üzenet a palackban.

                                                                   Streck Dániel